Tudod milyen fenn repülni,
Érezni a magasat?
Láttál már a fellegekből
Messzi tájakat?
Érezted a messzeséget,
A szabadság örömét?

Nem unod a szürkeséget,
Az állandó törtetést?!…

Béres Andrea

Hit, Remény, Szeretet.
E három kell neked!

Hinni Isten bocsánatában.
Reménykedni szíved boldogságában.
És szeretni mindenkit a maga valójában.

Ha ez mind nincs meg,
Ugyan mit ér az Élet?
Üresen kong, mint egy icike,
picike egyedül hagyott lélek!

Béres Andrea

Szeresd az életet,
mert Isten ajándéka,
mert nagy lehetőség
egy igazi játékra…

Tárd ki a szívedet!
Csak a jóra gondolj!
Ne félj a jövőtől!
Ő bátorít és unszol!

Éld át minden perced!
A jót, avagy a rosszat.
Tanulj a tegnapból!
És ez szerencsét hozhat.

Ne várd a csodát,
azaz Élet ajándéka.
A rossz dolgoknak
pici, pozitív árnyéka.

S ha mindezt megtalálod,
Tiéd az ÉLET,
s mindig megkapsz mindent,
nem is kell kérned.

DE VÁRJ!!!
…
Egy dolgot
soha el ne felejts!
Szeretetből minél többet adsz,
annál gazdagabb leszel!

Béres Andrea

Nappal Ő vigyáz rám,
Ő fogja a kezem.
Éjjel őrködik és éberen
álmodik velem.

Vezet nappal, éjjel óv!
Isten az Atyaúr!

Számíthatsz rá
bárhol is lészen.
Mindig megtalál,
légy mindig készen.

Ha egyszer rátaláltál
biztos, hogy jó utat
választottál!
Ha mégis elhagyod,
már szánhatod és
bánhatod.

De a legjobb benne,
hogy megbocsát!
Bármit tettél,
meg-meg áld.

Ő maga a SZERETET,
a Világmindenséget
átölelő keretet jelenti,
minden élő és élettelen
létét egybefogja és
belülről szereti és óvja.

Az élet egy pillanat.
És mi soha nem ítélhetjük meg,
hogy ez alatt
kinek milyen életet szánt,
ki milyen emberré vált.

Ő adja az életet!
Ő, maga a SZERETET!

Béres Andrea

Köszönöm, amit eddig adtál!
Köszönöm, hogy mellettem mindig kitartottál!
Köszönöm a megrovásod,
megérdemlem és nem is bánom!

Köszönöm a bátorítást,
a sok jót és gondoskodást!

Hogyan tudom mindezt meghálálni?
Nem is sejtem! De nem lehet baj megpróbálni!

Szeretlek

Béres Andrea

A felkelő nap bíbor színe
mindent beborít.
Hatással van az alsó részre,
mint gyógyító elixír.

A narancsszínű napsugarak
oldják a görcsöket.
Legyen az bélpanasz,
vagy meg nem emésztett történet.

A gyomor bajára leginkább
a nap citromfénye hat,
mely által a rossz dolgok
egyszerre mind meghátrálnak.

Most jön a szív
gyönyörű élénk zöld sugara,
ki erre gondol azt
biztos, hogy megnyugtatja.

Elérkeztünk
a torok bajához,
melyre legjobb gyógyírként
halványkék színt ajánlok.

A fő fájdalmára
bármi is légyen,
a indigó szín az,
mi mindig legyen készen.

S a legmagasabb fény,
hová mindenki vágyik,
a legtisztább érzés,
melyet mindenki áhít,
Isten legszebb dísze:
a vakító fehérség,
mely a csakrákban lévő bármilyen akadályt,
mint egy vihar tombolva szakítja át.

S utána . . .
minden egyszerű lesz . . .
minden baj, siralom megszűnni lesz . . .

. . . csak ÉN leszek és ISTEN,
minden más eltűnik,
semmi sem számít már,
csak az a jó érzés,
mi mindent elvakít.

Béres Andrea

Köszönöm, hogy
mindig segítesz,
ha tétovázom
átölelsz.

Szereteted rám sugárzod.
Életemet felvirágzod.
Boldogságot lehelsz belém,
igaz tükröt tartva elém.

Tudom, Hozzád tartozom,
s életemet Neked adom.

Köszönöm, hogy tanítasz.
Kitartásra okítasz.
Bátorságot, hitet, szeretetet,
Önbizalmat, becsületet…

És sok minden mást már megmutattál.
Egy igazi angyallá varázsoltál!

Köszönöm, hogy érezhetem,
hogy mi is lakik igazán bennem,
s, hogy mit is jelent igazán:

Isten Ereje.

Béres Andrea

Alávetem életemet
a Sors útjának,
nem ágálok
semmi ellen,
akkor sem ha
rossznak találom.

Hálát adok
minden percért,
mit eddig átéltem,
s köszönöm a
jövendőmet, mivel
megörvendeztetett!

Köszönöm
a próbatételt, s a sok szenvedést!
Tudom jól, hogy szükséges volt,
nélkülük most nem lennék én, én.

Nem a címért,
a tudásért harcolok,
s hogy minden ember
lássa meg, hogy Isten
nagyszerű „Dolog”!

Nehézséget adva
nevel bennünket,
s ezt kiállva
eggyel feljebb emeli
bensőnket.

Ne bújjunk el
a nehézségek elől,
álljunk készen, s
nézzünk szembe velük!

Isten Szeretete
mindent, mindenkit
körülvesz.
Szóljunk hozzá,
szólítsuk meg,
őszintén és örömmel!

Ő képes csak
sorsot írni,
ha mi is akarjuk,
átírja azt, ha
hiszünk s mindenért
hálát adunk!
….
S mindez után majd,
a Nap felragyog,
elűzve minden gondot, s bánatot!

Béres Andrea

Hóesésben, téli fagyban,
meleg házban, Karácsony van.
Fahéj illat, roppanó tűz,
s a szeretet, mi mindent elűz.
Elűzi a gondot, bánatot,
s minden rosszat, mi minket bánthatott.
Áldást hozva ezzel a Földre,
kívánom legyen így, most és mindörökre!

Béres Andrea

Karácsonykor együtt lenni,
 A családdal ünnepelni,
mert így
Ránk mosolyog Isten arca,
Áldást hoz ránk minden napra.
Csodálatos perceket,
Sok, sok pici örömet.
Olyan jó így együtt lenni,
NYáron erre emlékezni,
Rátok és ránk mindig szeretetben,
Ajándékkal szívünkben és szívetekben!

Béres Andrea

Szeretetben és egészségben élek.
A jövőben bízva,
a múlt elfogadásával,
itt a jelenben!
Lobogva ég bennem
az önzetlen szeretet,
az Isten által kijelölt
úton járva.

Hálát adok
minden percért,
mit eddig átéltem,
és előre köszönöm a jövendőt,
melyet szeretettel
a kezedbe helyeztem.

Ámon

Béres Andrea

Ők itt vannak
körülöttünk,
látnak és éreznek
bennünk.

Vezérelnek és
mutatják az utat,
tiszta bölcsességük
a jók után kutat.

A gonosszal harcolva
tanítanak minket.
Őszinte szeretettel
terelgetnek itt bent.

Eljönnek egy jobb világból
feladva létüket,
hogy megmentsék
a mi kis poros életünket.

Jót akarnak,
forduljunk feléjük!
Így a jobb világot,
biztosan megéljük.

Béres Andrea

Hinni, hinni
nem pusztán egy szó,
hanem inkább érzés,
felszabadít, s így
az örök megértés
végtelen tengerén
találod magad,
s előtted fényesen
feltűnik utad.

Látod merre tartasz,
tudod és érzed
ez az,
amit te is akarsz!

Nincs álnokság,
nincs bosszú hadsereg.
Csak tiszta, kristálytiszta,
őszinte szeretet.

Hiszek…
mond ki bátran!
S megváltozik a léted,
hidd el e világban!

Test, lélek, szellem
eggyé válik újra,
s együttes erővel,
így hárman
keltek majd útra.

Béres Andrea

A Karácsony,
de szép ünnep.
Kicsik, nagyok
együtt ülnek.

Nap mint nap
megyünk, jövünk,
senkit szinte
észre sem veszünk

De decemberben,
Karácsonyi hangulatban,
lelkünk s szívünk
dobog hangosabban.

Nem számít,
ki ellenségünk,
megbocsátunk,
s továbblépünk.

Kár, hogy mindez
egy napra szól,
s minden visszaáll
Januártól.

De a karácsony
bennünk van.
Velünk születik,
s velünk is hal.

Nem az ajándék,
a szeretet a lényeg,
hogy mindenkit
szeressünk… tényleg.

S ajándékkal
ne zsaroljunk,
ha nem szívből jön
ne is adjuk!

Mert tárgyat adni
nem kötelező.
Hisz, ha szeretet van,
az már elegendő.

Béres Andrea

Télen a nappali mélabúban,
szürke felhők jól megrakottan,
eleresztik pille pelyhüket,
hogy felrázzanak bennünket.

S mi csak nézzük mozdulatlan,
s átéljük ismét e pillanatban,
milyen volt gyermeknek lenni,
s a hóban a társakkal játszani menni.

A lelkünk felszabadul,
s szívünk verdes vadul.
De jó volna most is kimenni,
s hócsatában örömünket lelni,
vagy csak tovább nézni e békés csodát,
s érezni bensőnk lángoló mosolyát.

Béres Andrea

Szeretem nézni a hópelyhek táncát,
ahogy beborítják a Föld tarka arcát.
Így minden egyszerre egyforma lesz,
számomra a béke, s nyugalom jelképez ez.

Minden oly tiszta és nyugodt,
nem észlelni a gondot, bánatot,
érezni a boldogság mámorító erejét,
s hallani bensőnkben a gyermeki nevetést.

Béres Andrea

Kandallóban kis láng lobban.
Apró tűz, bár ereje van.
Gallyat, ágat ropogtatva,
s tőlük egyre nagyobbodva,
eléri végre teljes pompáját,
bevilágítva egy kis ház szobáját.

És a remegő félhomályban,
egy kis fenyő büszkén állja,
hogy gyermekek feldíszítsék,
szalagokkal betekerjék,
hisz tudja, ő fontos kellék,
de van egy dolog, ami kell még!

Az egymás iránti önzetlen szeretet,
mit ajándékokkal megvenni nem lehet.
A szeretet, mely lelkünkből támad,
s köröttünk lévő Mindenre kiárad.
A szeret, mely Öröktől való,
s nincs kezdete sem vége,
ez benne a JÓ.

Béres Andrea

Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet!
Szeretetet, fényt és egészséget,
Áldást, s békét mi ki nem maradhat,
S minden jót mit még Isten adhat!

Béres Andrea

Karácsony este van,
s a kandalló mellett
pompázó fenyőfa,
és gyermek sereglet

Csillogó szemükben
lobognak a lángok.
Nevetnek, örülnek,
s körtáncot járnak.

A fa tövében
nem találunk semmit,
de ez nem baj,
hisz a lényeg:
megint együtt lenni,
s a Karácsonyt
együtt ünnepelni!

Béres Andrea

Szeretem a pille pelyhek
gyermekes játékát,
éjjel a közlámpa fényénél
szállnak, s elérik árnyékát.

A meleg szobából
bámulom őket,
e légies, bolyhos,
kis téli őrzőket.

Oly szépek és csendesek
és olyan sokan vannak,
csak hullanak, hullanak,
s mindenre rárakódnak.

Másnap reggelre
minden hófehér lesz …
a tiszta, érintetlen
béke utáni vágy ez.

Béres Andrea

A szeretet gyógyít, bátorít,
megőrzi tisztaságod!
A szeretet vágyat ad, célt,
hogy elérd magasságod!

A szeretetnél nincs
hatalmasabb erő,
nincs, mivel mindenkiből
magából tör elő.

A szeretnek gátja sincs,
határa csupán a képzelet.
A szeretetet mindenki vágyja…
nézz magadba! … S megleled!

Béres Andrea

Tárd fel bensőd titkát.
Érezd,
mint bensőd diktál,
hallgass szavára!

Ki benned szól
Egy a Mindenséggel,
tiszta és bölcs,
mert egy az Egységgel.

Őszinte szavait
csak Te hallhatod,
hisz bensődből árad,
de másnak átadhatod.

Ha befelé fordulsz
Minden a Tiéd lesz,
csend, béke, nyugalom
benned eggyé lesz.

Így átéled
a teljesség érzését.
Minden rész, Egy egész,
s mind Egy, alkot egy Egészet.

Ehhez nem kell mást tenned,
csak egyszerűen
csendben létezned.

Béres Andrea

Türelmesnek lenni
nagy kihívás,
mikor az ember menne,
visszahúzás!

De a Türelem
fontos dolog,
hisz minek jönnie kell,
úgy is megkapod.

Ha sietteted
csak ártasz vele,
mert lehet, hogy
elkerülöd
mielőtt az megtörténne.

Tehát
légy türelmes,
várd míg a Sors szólít!
Adj hálát, hogy itt vagy,
utad ne bonyolítsd!

Béres Andrea

Igen, azt kéne:
megtalálni Önmagam,
átölelni… s hagyni,
hogy átjárjon az igazi
Önvalóm.

Elengedni mindent,
mi ebben gátol;
kalitkákat kitárva,
kiengedni a fájdalom
összes madarát,
miket én etetek
már éveken át.

De most elég volt!,
Elengedlek titeket!
Repüljetek amerre láttok,
S hagyjatok végre teret!

Hisz minek cipelni
más gondját-baját.
Ha valaki csúnyán néz,
már bezártunk egy kalitkát.

NEM! NEM így kell!
Ne gyűjtsünk madarat!
A madár szállni szeret,
hát adjuk neki szárnyakat!
Biztassuk, hogy repüljön el,
tanítsuk meg szállni!
S így esélyt adunk
magunknak is,
hogy lábra tudjuk állni!

Béres Andrea

Találkoztam a Halállal,
mivel rettegtem tőle.
Így meghívott magához,
hogy kérdezzek felőle.

Levitt egy barlangba, mely óriási volt,
s a barlang padlóján sok millió, fénylő pici pont.
Jobban megtekintve apró mécsesek,
melyek lángjai jobbra-balra libegtek.

Kérdeztem: Mik ezek?
Válaszolta: Ők, az emberek!
Én őrzöm őket, s e barlangban védem fényünket,
hisz egy apró szellő, s elfújja létüket!

Azóta tudom, nincs mitől félni!
Ő is teszi dolgát, úgy, ahogy mi!

Fenn és lenn egy örök körforgás!
Élet és halál? Két egymásba hajló ág!

Béres Andrea ZENGŐ

Itt az idő összefogni és feladni dolgokat!
Lehajolni, felkarolni, segíteni másokat!
Sok az eltéved ember, ki hinni akar,
de sok a tévút is, mely lépre csal.

Hinni nem az emberekben kell!
A hit egy magasabb rendű rezgésnek felel meg.
A hit nem vágykép vagy ígéret!
Hanem a bensődből származó Igaz szó: Így éld meg!

Ez ellen senki nem szólhat!
Ez egy erő, mely zeng, mint egy szózat!
Ez mi életet, tiszta és nem bántó!
A bensődnek meleget és igaz fényt adó.

Béres Andrea ZENGŐ

Engedj el mindent, amit magadnak mondhatsz,
engedj el mindent, amihez csak ragaszkodhatsz.
Isten csak ennyit kér, az egyszerű embertől!
Csak annyit, hogy törődjön azzal, mi bennről árad,
s ne fojtsa el, ne szabjon neki gátat!

Térj vissza hozzá, csak ennyit kér tőled!
S ehhez nem kell semmi, a vagyonod meg főleg!
Csupán csak te kellesz, tisztán önmagad,
a legtisztább éned, akit csak te magad
tudsz előhívni bentről,
de földi hívságokkal megkötőd őt
hidd el!

Emiatt érdemes lemondani róla,
s nem kötődni azokhoz soha, de soha!

Béres Andrea ZENGŐ

Meghittség, csendesség, béke
ez a Föld egésze.
Egy csodálatos bolygó,
vízzel és földdel szabdalt hatalmas golyó.
Melyet Isten erői formáltak ilyenné,
hogy fejlődésünk mostani idején
mindenkit támogasson,
csak lépnünk kéne, hogy reánk is hasson!

A Föld tele van élettel!
Energiát itt mindenki felel.
Bárhol is vagy, itthon vagy külhonban,
erőterek igenis mindenhol akadnak.
Mozdulj hát, lépj ki otthonodból!
Menj! Sétálj, túrázz, ne maradj otthon!

Nyisd ki a szemed, ne csak kütyüt bámulj!
Vedd észre mi körülvesz… átölel és pártol!

Béres Andrea ZENGŐ

Mi szeretet?
Melyet már sok mindenki és sok oldalról közelített meg!
A szeretet egy végtelen óceán!…
Nem! Ennél is több, mivel a téren, s az időn ível át!
Mi ebben létezünk,
s ebből jött létre testünk, lelkünk, szellemünk.
Körül vesz és áthat bennünket,
de mi mégis eltávolodunk tőle.
Létünk alapja, mivel Isten igazi lénye,
mely a születéstől a halálig elkísér minket.
De csak ha bajunk van, akkor szólítjuk meg!
Ő megtesz mindent az egészségünkért,
mi pedig cserébe, elfelejtjük ismét!

Nézzünk magunkba, Szeretett Lények!
Tényleg erre, s ezért teremtett Ő minket?

Béres Andrea ZENGŐ

Az Őrzők? Igazi fénylények,
kik őrzik és védik a rájuk bízott apróbb népséget.
Azokat, kik lentebb születtek,
s emberi testben élik létüket.
Az ember nem is tud róluk, hisz nem szól róluk semmi.
Mégis, miért létrehozták őket, azt alázatosan teszik.
Mit is? Szolgálni bennünket,
azokat, kik még Istenben sem hisznek!?
Nem vágynak elismerésre,
de jó lenne, ha hallgatnák mégis elveikre,
melyet Ők szüntelenül súgnak,
de a fülünkbe sajnos más ricsajok zúgnak!!!

Béres Andrea ZENGŐ

Csak, mi benned van,
azt hozhatod elő!
Ne a másikat nézd,
belőle, más törhet elő.
Nem vagyunk egyformák,
mi mind másra születtünk!
Egyéni sorsunkat
ne nagyon keverjük!
Találd meg sajátod,
fókuszálj arra!
Ha piacra vinnéd,
azt is hoznád haza!
Hidd el, másnak se könnyű,
csak kívülről hat annak,
s ha benne lennél,
nem örülnél annak!
Foglalkozz a saját bajoddal,
merülj el benne!
S ha kell, akkor harcolj,
foggal és körömmel!
Harcolj az egóddal,
mely lustaságra csábít!
Harcolj az egóddal,
mi vágyakat áhít!
A bensőd legszebb lénye
nem vágyik semmire,
csak figyel és Rád vár,
…
hogy mikor kell lépnie!

Béres Andrea ZENGŐ

Mi a fájdalom?
figyelmeztetés!
Hogy rossz úton jársz,
s ez, az ébresztés!

Valami fölött elsiklottál rendesen,
az idő haladt, s belesüppedtél teljesen.
Változtatni kéne,
szól a fájdalom!
Visszatérni oda,
hol még az idő foga
nem sebezett meg téged,
s az nem más,
mint az igazi Éned.

A hosszú idő alatt
történtek dolgok,
jöttek-mentek emberek,
jót, s rosszat hozott.

A rossz megmaradt,
közelebb áll hozzánk!
A jó elillant,
s emiatt elsiklottál!

De a fájdalom jó!
figyelmeztet téged!
Térj vissza oda,
ahol még nem érzékelted!
Ott és akkor,
mit csináltál rosszul?
Hogyan gondolkodtál,
s mit csináltál vadul?

Gondold végig!
Ezt, csak te tudhatod!
Ne szépíts, vállad be!
Így megváltoztathatod,
mit jelenleg érzel,
s életed folyása,
jó csatornát ér él!

Béres Andrea ZENGŐ